A közelmúltban – megérdemelten – nagy sajtónyilvánosságot kapott a behajthatatlan követelések áfatartalmának visszaigénylése mint új lehetőség. Cikkünkben a témakört érintő európai bírósági ügyben közreműködő szakértő mondja el a témával kapcsolatos gondolatait.
A behajthatatlan követelések áfatartalmának visszaigénylésére vonatkozóan a magyar jogrendszerben fennálló lehetőségeket két, egymástól jól elhatárolható részre kell bontani. 2020-tól az az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvénybe (áfatörvény) is beiktatásra kerül az a szabály, amely lehetővé teszi, hogy bizonyos, szigorú feltételek mellett behajthatatlan követelés jogcímén lehessen csökkenteni az adóalapot [áfatörvény 77. § (7)–(10)]. Azonban a 2020-tól törvénybe iktatott szabály meglehetősen szűkre szabja ezt a lehetőséget, ezért a 2020-tól hatályos rendelkezések alapján vissza nem igényelhető áfát még idén, közvetlenül a közösség jogra hivatkozva érdemes visszakérni egy, az előzőtől eltérő eljárásra alapozva.
Mit jelent a közvetlenül a közösségi jogra alapozott eljárás?
A 2020-ig hatályos áfaszabályozás nem teszi lehetővé a behajthatatlan követelés áfatartalmának visszaigénylését, ezért erre jelenleg csak közvetlenül a közösségi jogra hivatkozással van mód. A közvetlenül a közösségi jogra hivatkozással megindított eljárás jogalapját a közelmúltban az Európai Unió Bírósága előtt sikerre vitt ügy (a C-292/19. számon a Porr Kft. ügyében hozott EUB végzés, amelyben e sorok írója szakértőként közreműködött) teremti meg.
A Porr Kft. ügyében előzetes döntéshozatali eljárás keretében mondta ki már konkrétan magyar ügyre is azt, az először a 246/16. számú Di Maura ügyben felbukkanó jogértelmezést az Unió Bírósága, hogy a Héa irányelv 90. cikk (1)–(2) bekezdésének az a helyes olvasata, hogy Magyarországnak is lehetővé kell tenni az adóalap csökkentését olyan esetekben, amikor a teljesítés megtörtént, azonban az abból származó ellenértéket az adóalany véglegesen nem kapja meg, vagy már erősen valószínűsíthető, hogy véglegesen nem fogja megkapni. Ezeket a követeléseket nevezzük behajthatatlan követeléseknek az áfában, amely fogalomnak a számviteli behajthatatlansághoz nincs köze.
Az Art. 195–197. §-aiban szabályozott eljárásokban van lehetőség közvetlenül a közösségi jogra alapozva visszakérni a behajthatatlan követelések áfatartalmát. De itt álljunk is meg egy pillanatra! Miért van egyáltalán szükség jelen esetben közvetlenül a közösségi jogra alapozva eljárást kezdeményezni, hiszen – mint ahogy ezt a bevezetőben is említettük és a későbbiekben is kifejtjük – 2020-tól már maga az áfatörvény is lehetőséget ad az adóalapcsökkentésre?
Azokban az esetekben célszerű közvetlenül a közösségi jogra alapozva megindítani az eljárás, amely követelések áfatartalmát a 2020-tól hatályos áfaszabályozásra hivatkozással nem vagy nem feltétlenül kapnánk vissza. Ezek az esetek a következők:
» nem adóalany a számlabefogadó (ugyan a 2020-tól hatályos áfatörvényben nem lesz kifejezett tiltás a magánszemély számlabefogadó esetére, azonban a behajthatatlankénti adóalapcsökkentés formai feltételeként majd a számlabefogadó adószámáról is nyilatkozni kell, amely nyilvánvalóan nem teljesíthető magánszemély számlabefogadónál. E formai feltételnek magánszemély adós esetében történő teljesíthetetlenségéből – véleményünk szerint eléggé vitatható módon – előzetesen az a hivatalos álláspont körvonalazódik, hogy majd csak adóalany számlabefogadó esetén lehet élni az adóalapcsökkentéssel.);
» 2016. január 1-je előtti teljesítési időpontú követelés (a 2020-tól hatályos szabályozás majd csak a 2015. december 31-ét követő teljesítési időpontú követelések esetében engedi meg az adóalapcsökkentést. Az ennél korábbi teljesítési időpontú követelések három csoportba oszthatóak: az első csoportba a 2013 utolsó bevallási időszakától a 2015 utolsó bevallási időszakáig terjedő teljesítési időpontú követelések tartoznak. Ezeknél a követeléseknél még a teljesítési időpont sem évült el, azonban már kívül esik azon a körön, amelyeknél a 2020-tól hatályos szabályok szerint mód lenne adóalapcsökkentésre. A második csoportba tartozó követeléseknél a teljesítési időpont ugyan elévült – azaz 2013 utolsó bevallási időszakánál korábbi a teljesítési időpont – azonban a behajthatatlanná válás időpontja még nem. Mi ezeknél a követeléseknél is látunk bizonyos esélyt az áfa visszaigénylésére, ugyanis levezethető egy olyan értelmezés is a jogszabályokból, miszerint az elévülést nem feltétlenül a teljesítési időponttól kell számolni. Azonban ezeknél a követeléseknél különösen fontos a szakértői támogatás, nehogy elutasítás és/vagy esetleg bírság legyen a vége. A negyedik kategóriába azok a követelések tartoznak, amelyeknél már a behajthatatlanná válás időpontja is elévült. Mi ezeket a követeléseket sem tartjuk eleve reménytelennek, de ebbe végképp senki ne vágjon bele az ügyben jártas szakértő támogatása nélkül!);
» a 2020-tól hatályos szabályozásban előírt valamelyik személyi feltétel nem teljesül (lásd később a 2020-tól hatályos szabályozás ismertetése kapcsán);
» a behajthatatlan követelés 2020-tól hatályos fogalmának nem felel meg a követelés (ezekről a feltételekről szintén később írunk).
Mint arra már utaltunk, az Art. 195–197. §-ai alapján van lehetőség közvetlenül a közösségi jogra hivatkozással visszatérítést kezdeményezni. Mindegyik paragrafus azonban más eljárást szabályoz. Ha nem a helyes eljárást indítjuk meg és/vagy az adott eljárás által elvárt feltételeket nem teljesítjük maradéktalanul, akkor az elutasítást és esetlegesen az adóbírságot is kockáztatjuk.
Forrás: www.adozona.hu
