Ki számláz, kinek, mi számít ügynöki konstrukciónak, mi minősül közvetítésnek a reklámozási folyamatban? Több jogszabály alapján elemezzük a tudnivalókat.
Nincs könnyű dolguk azoknak a vállalkozásoknak, melyeknek a tevékenysége valamilyen oknál fogva a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló 2008. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban: Grtv.) hatálya alá esik. Gyakran kérdésként merül fel, hogy pontosan milyen adózási (áfa, számlázás, társasági adó, reklámadó) kihatásai lehetnek az egyes, Grtv.-ben rögzített jogviszonyoknak. Az említett fogalomrendszerben való eligazodást segíti a Nemzetgazdasági Minisztérium 20045/2016, NAV Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály 2216930711/2016.; AVÉ 2016/6-7. sorszámú állásfoglalása.
A téma körüljárását kezdjük a Grtv. szerinti definíciók áttekintésével: a Grtv. 3. § h) pontja definiálja a reklámközvetítési tevékenységet: reklámozóval kötött közvetítői szerződés alapján, a reklám közzétételére irányuló szerződés megkötésének elősegítésére irányuló tevékenység, ide nem értve a reklámszolgáltatási tevékenységet.
A Grtv. 3. § s) pontja szerint médiahirdetésifelület-értékesítő: a reklám közzétevőjének megbízása alapján eljáró természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, amely a reklám közzétevője nevében hirdetési felületet értékesít a reklámközvetítő, illetve a reklámozó felé.
A Grtv. 3. § k) pontja úgy rendelkezik, hogy a reklám közzétevője az, aki a reklám közzétételére alkalmas eszközökkel rendelkezik és ezek segítségével a reklámot megismerhetővé teszi.
Továbbá a Grtv. 3. § l) pontja alapján reklámozó: akinek érdekében a reklámot közzéteszik, illetve aki a reklámot megrendeli.
Grtv. 5/B § (2) bekezdés: A reklámközvetítő és a reklámozó a reklámközvetítésre vonatkozó szerződésben megállapodhatnak abban, hogy a reklámközvetítő képviseleti joga a reklám közzétételére irányuló szerződésnek a reklámozó nevében történő megkötésére, annak módosítására és a teljesítés elfogadására is kiterjed.
Grtv. 5/B § (5) bekezdés: A reklám közzétevője vagy a nevében eljáró médiahirdetésifelület-értékesítő a szolgáltatásról kiállított számlát a vele a reklám közzétételére szerződő fél nevére állítja ki. A számlán valamennyi alkalmazott árengedményt fel kell tüntetni. A pénzügyi teljesítés határideje a számla kézhezvételét követő harmincadik nap.
I. Áfa, számlázás
A fentiekkel összefüggésben elmondható, hogy az áfatörvény szabályaira figyelemmel a reklámozó, a reklámközvetítő és a reklám közzétevője viszonyában alapvetően kétféle típusú ügyleti konstrukció valósulhat meg.
1. Az egyik az úgynevezett ügynöki konstrukció, amelynek lényege, hogy az ügynök (reklámközvetítő) más nevében, más javára (a reklámozó nevében és javára) jár el. Ebben az esetben a kérdéses reklámközzétételi szolgáltatás nyújtója (a reklám közzétevője) az áfa rendszerében közvetlenül azon adóalany (a reklámozó) részére nyújtja a szolgáltatást, akinek nevében és javára az ügynök eljár. Emellett az ügynök (reklámközvetítő) is teljesít egy ügynöki szolgáltatást a reklámozó részére. A reklámközzétételre irányuló szerződés ebben az esetben tehát a reklám-közzétevő és a reklámozó között jön létre, a reklámközvetítő pedig a reklámozó nevében jár el.
Ilyenkor az áfatörvény figyelembevételével az a megfelelő számlázási mód, ha a reklám közzétevője a számlát közvetlenül a reklámozó (mint szerződő fél) felé úgy bocsátja ki, hogy a(z) (alap)hirdetési díjat az ügyletre vonatkozóan alkalmazandó engedményekkel csökkenti. A reklámközvetítő pedig ettől elkülönülten bocsát ki a reklámozó részére egy számlát az őt megillető díjról (jutalékról).
2. A másik az úgynevezett közvetítői konstrukció, amelynek lényege az áfatörvény 15. §-a alapján, hogy a közvetítő (jelen esetben a reklámközvetítő) saját nevében, de más (a reklámozó) javára jár el. Ebben az esetben a reklámközvetítőt úgy kell tekinteni, mint aki a közvetített szolgáltatás igénybevevője és nyújtója is, így a reklámközvetítő és a reklámozó között, valamint a reklámközvetítő és a reklám közzétevője között is teljesül egy-egy szolgáltatás.
Ez azt jelenti, hogy a reklámközvetítő díja az általa a reklám közzétevőjétől befogadott számla, valamint az általa a reklámozó részére kibocsátott számla ellenértékének különbözete. Ebből következően a reklámközvetítő által a reklám közzétevőjétől befogadott számlán feltüntetett ellenérték nem egyezik meg a reklámközvetítő által a reklámozó részére kibocsátott számlán feltüntetett ellenértékkel. Ebben az esetben a reklámközvetítő nem állíthat ki a díjáról külön számlát a reklámozó részére, annak érdekében, hogy ne valósuljon meg kétszeres számlázás a közvetített szolgáltatás nyújtására vonatkozóan.
Annak érdekében, hogy a Grtv.-nek a reklámközvetítő által kapott engedmények maradéktalan továbbadására vonatkozó rendelkezéseknek való megfelelés teljes mértékben követhető legyen, a Grtv. alkalmazása szempontjából indokolt lehet, hogy a reklámközvetítő által a reklámozó részére kiállított számla kellően részletes legyen, és abból egyértelműen megállapítható legyen, hogy a számlán feltüntetett ellenérték milyen módon került megállapításra: vagyis, hogy mely alkalmazott engedmények csökkentették és mekkora összegű reklámközvetítői díj növelte az ellenérték összegét. Ezt lehetővé teszi az áfatörvény is, amely nem zárja ki, hogy az adóalany a kötelező adattartalommal (169. §) ellentmondásban nem álló többlettartalmat is feltüntessen a kibocsátott számlán.
A fentiektől elkülönül az az eset, amely során egy adott médiaügynökség nem a reklámozóval kötött, reklámközvetítésre irányuló szerződés alapján jár el, hanem médiahirdetési felületet vásárol fel, ennek során a saját nevében köt szerződést valamely közzétevővel vagy médiahirdetési felületértékesítővel a médiahirdetési felület jogának megvásárlására, majd ezen felület értékesítése érdekében keres ügyfeleket és a felületet a saját nevében értékesíti a reklámozó részére. Ebben az esetben a médiaügynökség nem minősül a Grtv. szerinti reklámközvetítőnek, hiszen nem folytat a reklámozóval kötött közvetítői szerződés alapján a reklám közzétételére irányuló szerződés megkötésének elősegítésére irányuló tevékenységet, hanem a reklám közzétételére irányuló szerződést a saját jogán, a maga nevében ő köti meg a reklámozóval.
II. Reklámadó
A reklámadóról szóló 2014. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Ratv.) nem definiálja a megrendelő fogalmát, így azt a személyt, szervezetet kell annak tekinteni, aki a közzétevővel szerződést köt a reklám közzétételére. Így például, ha a reklámközzétevővel (akár az annak nevében eljáró médiahirdetési felületértékesítő közreműködésével) a reklámközvetítő köt szerződést a saját nevében (tehát a fenti I.2. pont szerinti konstrukcióban), akkor a reklámközvetítő minősül a megrendelőnek. Ilyenkor a reklámozó nem tekinthető a Ratv. szerinti megrendelőnek, hiszen nem ő a szerződő fél.
Ellenben, ha a reklámügynökség (reklámközvetítő) nem a saját, hanem a reklámozó nevében köt szerződést a reklámközzétevővel (tehát a fenti I.1. pont szerinti konstrukcióban), akkor természetesen a reklámozó minősül a Ratv. szerinti megrendelőnek.
Változatlan továbbá a szabályozás a tekintetben is, hogy a reklám közzétevőjének (így a reklámadó alanyának) az a személy vagy szervezet tekinthető, mely ténylegesen rendelkezik az adóköteles reklámközzététel megvalósítására szolgáló felületen történő tartalom-elhelyezés jogával. Tekintve, hogy a Grtv. szabályozása alapján a médiahirdetési felületértékesítő személy/szervezet az adott hirdetési felületet nem a saját, hanem a reklám közzétevőjének megbízása alapján, annak nevében értékesíti, a közreműködésével megvalósuló reklámadó-köteles tényállás esetében a médiahirdetési felületértékesítő nem minősül reklámközzétevőnek.
III. Társasági adó
A társasági adóról szóló törvény (Tao tv.) 3. számú melléklet A) része nem tartalmaz olyan tételes előírást, amely alapján a reklámközvetítő által megfizetett ellenérték miatt felmerült költségek, ráfordítások növelnék az adózás előtti eredményt. Ebből adódóan a reklámközvetítőnek – függetlenül a Grtv.-ben foglaltaktól – a társasági adóban irányadó általános szabályok szerint kell megítélnie azt, hogy az elszámolt költség, ráfordítás a vállalkozási, bevételszerző tevékenységet szolgálja-e.
A reklámadó-köteles közzétételek megrendelése esetén a reklámozónál vizsgálni kell a Tao. tv. 3. számú melléklet A) rész 16. pontja alkalmazásának szükségességét.
Forrás: www.adozona.hu
